Tudjátok, hogy megy ez, amikor későn fekszel, és
másnap anyukád ébreszt, mert éppen egy családi nap kelős közepe van. Az ágyban
fekszel, majd miután felnyitod a szemed, s észre veszed, hogy a tegnap esti
ruhádban vagy. A következő pillanatban, pedig a konyhában eszed a reggelid egy
rövidnadrágban és egy trikóban, amit csak kikaptál a szekrényedből. A mai napot
palacsintával kezdjük eperlekvárral leöntve, mivel a nagymamám mindig szívesen
készített lekvárokat, és küldött el nekünk egy rakással, Már jó párszor
elmondtuk neki, hogy nem kell, mert még az előző adag se fogyott el, annak
ellenére is küldi folyamatosan. Ezért kell minden alkalmat kihasználni és
elfogyasztani, amennyit lehet.
A nap további részében társasozni kezdtünk, különben
is mire számítottam volna. Minden héten muszáj beiktatnunk egy ilyen napot.
Engem viszont kimentettek. Sierra csörgött rám, hogy azonnal el kell, hogy
raboljon egy jópofa kirándulás miatt, amire állítólag még a barátja menne, és
annak egy haverja. Azért, hogy ne legyen szerencsétlen harmadik kerék én is
elmentem, vagyis egy gyors rábeszélés után felrohantam a szobába, hogy
összepakoljak. Percekkel később bár a bejárati ajtó előtt kémleltem az utcát,
hogy mikor bukkan fel a barátnőm csillogó, kék autója, amit még a tizenhatodik
szülinapjára kapott a szüleitől. Mosollyal az arcomon üdvözöltem, aztán
közölte, hogy egy kicsit átalakult a délutáni program, mivel pár órát ugrania
kell a kis gyaloglásunknak, ezért beültünk egy kávézóba. Volt is időm
megkérdezni Sierra-t pár dologról a tegnap estével kapcsolatban.
- Miért hagytál ott, ahogy vége lett az egész
felhajtásnak, és miért nem beszéltél nekem az újdonsült barátodról? Az a
szerelése nem volt túlzottan megfelelő számomra, hogy jó benyomást tudjak
belőle kihozni – S még valami, - de ekkor a szavamba vágott, ahogy letette a
kávéját az asztalra, és szóhoz engedte magát.
- Még a buli közben léptem le Henric-kel, akit ha megismersz,
megtudhatod, hogy milyen remek srác is valójában – azt hittem itt
abbahagyja, de aztán csak levegőt vett – Hallottam, hogy megnyerted a karaoke
versenyt, és összemelegedtél Sherlock barátunkkal.
- Túlzás – nevettem fel kínosan, és belekortyoltam a
limonádémba – Honnan hallottad? Nem lényeg - ráztam meg a fejem – Hajnali
órákban sétáltam haza az autópálya mentén. Örülhetsz, hogy nem sok emberrel
találkoztam, aki arra járt volna.
- Sajnálom – nézett rám megbocsájtó arccal – De eddig
nem lehetett normális éjszakánk, mivel mindig valaki megzavart minket, az
anyja, a húga, a bátyám, az apám, illetve a kutyája – sorolta én meg döbbenten
néztem rá.
- Igen, igen. Tegnap este megtörtént végre valahára,
és nyugi nem foglak egy hármasba bevonni. Megnyugodhatsz - csapott a vállamra,
majd elkezdte enni a finom sütijét, én meg megnyaltam a szájam sarkát, mivel
elég gyorsan dolgozik az anyagcserém – Amúgy örülök, hogy ennyire jóban lettél
a sráccal, mert ma ő jön velünk túrázni.
Azt hittem köpni-nyelni nem tudok, és hirtelen
fuldokolni kezdtem, miután minden a helyére ment végre kinyitottam a számat, de
akkor jelzett a mobilja, hogy üzenete érkezett valami
"mackóssajtifel" nem kérdeztem rá ki ez a személy, mert valami nem
tetszett a Messenger nevében, pedig szeretem a sajtot és a medvéket se utálom,
még se akartam megismerni.
- Sherlock? – jelentettem ki végül egy kicsit
túlzottan is hangosan, majd jelezte, hogy halkabban beszéljek, mert még a
sarokban is hallják, miről dumálunk – Miért? Mármint, hogy-hogy, ilyen. -
inkább a homlokomat ráncoltam össze.
- Ugyanarra a szakra járnak az egyetemen, és mivel
nagyon jó barátok ezért meghívta mára. Azt gondoltam nem baj, ha már ennyire
jól összebarátkoztatok, hogy már a húga ruhái is rajtad voltak – vigyorgott rám
– Ja, és nem mindenki pancsol Sherlockkal egy medencében.
- A húga adta nekem a ruháit, mert valaki a hatalmas
strandlabdával belökött a vízbe, és teljesen vizes lettem tőle, aztán a
ruhákkal együtt fürdőruhát is kaptam, így könnyebb volt lubickolni egyet –
meséltem el az igaz szemszöget – A híres srácot még akkor sikerült elutasítanom,
amikor még nem is tudtam ki ő valójában.
- Ó, szóval így állunk – utáltam, amikor ezt mondja,
mert tudtam, hogy ilyenkor forognak az agykerekei egy remek ötleten, amivel
perpillanat összehoz minket – S, tetszik neked?
Ez meg milyen kérdés, aztán inkább elkezdtem
gondolkodni. Magam elé képzeltem a fiút, ahogy beugrott a medencébe, és felém
fordulva int nekem egyet, hogy én is menjek. Nevetve megyek utána, majd ahogy
utána kilépünk a vízből, és magam köré tekert egy száraz, meleg törölközőt. A kezei
érintették a bőrömet, amitől egy pillanatra elbizonytalanodtam, s mintha a
keményen magam körré épített falakat akarná lerombolni, aztán a ragyogó
kékeszöld szemeire gondolok, ami minden szemszögből más színt mutat. Valamikor
kékesnek látszik, aztán már zöldnek. Mindig is érezni akartam milyen a hajába
túrni, amit folyamatosan el kellett vetetnem.
- Azt hiszem – suttogtam, amit nem nagyon értett, de
látta az arcomon, és vigyorogva ivott egy kortyot, majd rúzsos ajkai mozogni
kezdtek.
- Az nagyon jó, mert, ahogy hallottam kedvel téged
Crys - vett ki a táskájából egy kis táskát, amiben gondoltam mindenféle
sminkeszközök vannak. Egy kis tükröt tolt elém, egy enyhe rózsaszín rúzst –
Csak ezt tedd az ajkaidra, semmi mást nem kérek most.
- Most? – néztem rá nevetve, majd beleegyeztem, mert
vonzott a dolog, hogy feltegyek a számra valami új színt.
- Készen állsz egy remek nap befejező kirándulására? –
kérdeztem, majd boldogan bólintottam, mert olyan lenyűgöző érzés volt abban a
hitben lenni, hogy talán a város leghíresebb sráca szeret téged, és lenne
esélyed nála. Aztán megijedtem, mert utána tovább gondolkoztam, és az a baj,
hogy túl tudom agyalni a dolgokat. Összejövünk, lefekszünk, de lehet, hogy én
még nem akarom megtenni. Képes lesz várni velem, vagy inkább tovább lép,
esetleg felvesz mellém egy másik lányt, akivel akkor bújuk ágyba, amikor csak a
kedve tartja. Látta Sierra az arcomon, hogy rossz dolgokra gondolok, és a
becsúszott baba még csak ezután jutott eszembe – Majd megbeszélitek, hogy
lassan haladjatok – karol át, és egy puszit nyom a fejemre, aztán beugrik a
vezetői ülésre, majd megvárja, míg én is mellé ülök, s elindulunk.
A híd közelében lévő dombra terveztek menni, amit jó
ötletnek gondoltam, mert ragyogó odafent lenni. A szüleimmel kiskorom óta
felmentünk, szóval ismertem, mint a tenyeremet. A két fiú már várt ránk az
indulási pontnál. A hátamon a kis hátizsákom nagy örömmel volt, miközben
tekintettem a nyakamban lógó fényképezőre tévedt, s az arcom kissé
rózsaszínesre változott, mint a fölsőm színe is volt. A gerlepár előttünk
nyalták-falták egymást, miközben mi hátul baktattunk felfelé, vagyis engem maga
a természet ragadott magával, s mintha elfelejtettem volna, ki sétál mellettem
csináltam pár képet, úgy, ahogy egyedül szoktam. Terpesz, nyitott guggolás,
fekve a földön, illetve kifordított testtel. Hallottam néha egy aranyos
kuncogást, ami engem is felvidított. Felérve a dombra már csak a lenyugvó napot
láthatunk a piros híddal. Jó pár 'híd a naplementében' nevű képsorozattal
végeztem már, amikor mögém sétálva megkocogtatta a vállamat, s csokis kekszet
kínált fel nekem.
- Kérsz? – kérdezte kedvesen, majd belenyúltam,
kivettem egy darabot, aztán azt a számba téve visszafordultam a célpontomhoz,
de még motyogva megejtettem egy köszönömöt – Zavarhatlak? – udvariasan mellém
lépett, hogy ne álljon az utamba, s letettem a fényképezőgépet, és bocsánatot
kérve bólintottam - Jó volt a tegnap este - jelentette ki, így egyszerűen –
Nincs kedved megismételni?
- Meghívsz egy medencés partira hozzátok? –
érdeklődtem, miközben a csokis édességet majszoltam.
- Mondhatjuk, de ez két személyes buli lenne, s utána
a házigazda hazavinné a vendégét, aki remélhetőleg elfogadja a meghívást, meg a
kocsikázást se utasítja el – nézett le rám, én meg a szandálomban lévő
körmeimet figyeltem.
- Nem hiszem, hogy mostanában rá fogok érni. Készülnöm
kell egy Walesi útra a családommal - próbáltam kibújni belőle, de nem is
értettem miért tettem – Talán egy este belefér.
- Örülök. Nem akarom, hogy miattam ne menj el az útra –
aztán pár perccel később a nap is eltűnt a szemünk elől, én meg elkezdtem
fázni. A vékony, kis pulcsim már magamon volt, szóval nem tudtam mással
felmelegíteni magamat – Tessék – adta át a kabátját, én meg megfogtam, majd
felemeltem rá a tekintettemet.
- Nem fázol? – kérdeztem döbbenten, mivel egy szál
pólóban állt ott velem a hegyen, és a szél erősebben fújt már.
- Nyugodtan vedd fel – aztán végig nézte, ahogyan
belebújtam a nagy dzsekibe, majd végre visszacipeltük a szerelmeseket a
kocsikba, de cserélni kellett nekem Henric-kel, s reméltem, hogy nem ez volt a
barátnőm nagy ötlete, de az arcáról pont ennek ellentétét olvastam le. Beültem
Sherlock autójába, majd elindultunk. Elmondtam neki nagyjából merre felé lakom,
aztán lehunytam a szemem. Háromnegyed órás utat simán át lehet aludni egy
fűtött kocsiba, egy férfi illatú kabátban. Nem tudtam nem észrevenni a telefonja
hátterét, amin a családja lehetett, s ezen elmosolyodtam, majd észrevette,
ahogy a szemeim nyitva vannak, s őket fürkészik – Megjöttünk – pillantott le
rám, én meg felültem az ülésben, majd kicsatoltam magam.
Levettem a dzsekit, s
átnyújtottam neki, aki hátradobta. Tudjátok, vannak a filmekben, a tipikus
romantikusokban egy csók előtti csend. Itt is ez történt. Már hajolt felém, én
meg vele együtt közelítettem az ajkaihoz, amik csábítottak, aztán megálltam, de
ő nem, akkor már késő volt leállítani. Lehunytam a szemeimet, hogy hadd
történjen meg, azt hiszem nem várt dolgot tapasztaltam. Húsos szendvicset
ehetett a túra alatt, s talán mentolos rágót is rághatott valamikor. Nem
akartam, hogy abbahagyjuk, s kezeimmel a hajába túrtam, miközben ő meg átemelt
az ölébe, aztán végül lihegve váltunk szét egymástól.
- Mennem kell – suttogtam, miután egy pillanatra a
házunkra néztem. A nappali fényei égtek, a függöny elhúzva, ahol a szüleim
bámultak kifele.
- Várj – adta oda nekem a telefonját, én meg az
enyémet, s ezzel számot cseréltünk, majd kiszálltam az ő oldalán az autójából,
aztán benyitottam a házba hatalmas vigyorral az arcomon.
- Ki volt ez angyalom? – szögezte nekem az anyám a
kérdést, én meg csak szívecskét rajzoltam a levegőbe, de folytatta a nyaggatást – Ki hozta őt az életedbe?
- Cupido – mentem fel az emeletre, hogy
lefürödjek, pizsamába bújjak, majd elnyomjon az álom az ágyamban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése