Késő délután volt már, és éppen a hajamat
mostam, amikor kopogtak az ajtómon, aztán fel is tépték rögtön. Kedves barátnőm állt ott, én meg vizes fejjel figyeltem fel rá. Rávigyorogtam ő meg türelmetlenül
meredt rám, gondolom már rég készen kellett volna lennem, hogy az ütős
sminkemhez álljon neki, ami általában lenni szokott. Némán is megértettük
egymást, így gyorsan lemostam azt, amit kellett, aztán szárítani is neki
kezdtem volna, de kikapta a kezemből azt.
- Hé - böktem ki, majd rám mosolygott,
aztán megkérte tőlem, hogy, és elkezdte helyettem befejezni a munkát az
eredmény döbbenetesen nem én voltam. Nagy fürtökben pihentek, és mosolyogtak,
hogy végre már fellélegezhetnek a zsiradéktól illetve a víztől - Mit műveltél a
hajammal? - fordultam a barátnőm felé, aki vigyorogva vállat vont, és kivett a
táskájából pár cuccot, hogy neki essen az arcomnak, amire felpattantam, hogy
bemásszak a szekrényembe, de elkapott, így nem ért a tervem semmit.
- Nem foglak bántani - nevetett, mintha ez
vicces lenne, pedig nem az. Egyáltalán nincs benne semmi szórakoztató. Miért
hiszi azt mindenki, hogy a sminkelés az mindent megold? - Rendben - vette észre
az arcomat, majd eltette a dolgait vissza a helyére - Legalább a ruhádban
segíthetek? - bólintottam, s kinyitotta a szekrényajtómat, majd kutakodni
kezdett a cuccaim között, aztán kihúzott egy kissé rövidebb, kék ruhát, amit
még két éve Floridában vettem. Felém nyújtotta, amivel azt üzente, hogy azonnal
vegyem fel, majd egy kicsi, fekete magasabb sarkú szandált is elővett. A
tükörben megnéztem a végeredményt, de azonnal magamra kaptam egy fekete hosszú
kardigánt, ami kényelmesebbé tette a helyzetet - Mehetünk!
Kihúzott a szobámból, szerencsére még
gyorsan magamhoz tudtam venni a telefonomat, a kulcsomat, és egy kis táskát,
amit a nagynénémtől kaptam a tizenhat éves szülinapomra, tavaly. A szüleim az
esti programjukat csinálták; a nappaliban ültek a tévé előtt, s egy régi filmet
néztek millió reklámmal édesítve. Elköszöntem tőlük gyorsan, mielőtt rájöhettek
volna, hogy a drága lányuk egy kihívó ruhában tervezz távozni. Beültem a
barátnőm kis, fekete kocsijába, majd kihajtott az utcából én meg kénytelenül is
az ülésnek préselődtem. Nem tudtam megszokni a vezetési szokását, mivel én
ennél óvatosabban szoktam hajtani a motort, illetve az egész motorház
szerkezetet.
- Imádni fogod ezt a bulit! - csapott ki
belőle, miközben a rádión keresett egy elfogadható adást, amíg meg nem
hallotta, ha jól emlékszem Justin Timberlake egyik számát - Mindenki ott lesz,
és végre rájöhetsz, hogy Sherlock a legjobb srác, aki valaha a mi sulinkba
járt!
- Hű, te aztán már mindent tudsz, igaz? -
kérdeztem nevetve, amire egy gyors pillantást kaptam, ami valami 'ezt komolyan
kimerted ejteni a szádon?' Érzést keltett bennem - Vagyis, persze, hogy téged
mindenki ismer, s mindenkiről mindent tudsz.
Elégedetten kanyarodott fel az
autópályára. Hova megyünk? Kezdtem aggódni, ahogy már fél órája haladtunk a
széles úton, és kezdett sötétedni is. Mire odaértünk már egészen késő volt. A
ház hatalmas volt, ahol voltunk. Nagyot nyeltem, mivel nem terveztem meg előre,
hogy a ma estét egy ilyen helyen fogom tölteni. Leparkoltunk, majd az ajtóhoz
sétáltunk, ahova már többen bementek előttünk. Egy férfi emelkedett felénk,
vagy két méter magas lehetett az én százhatvan centimhez képest hatalmas
magasságnak számít a százhetven is.
- Meghívót - mondta dörmögve a bejárat
őrzője, és lekémlelt ránk szigorú tekintetével biztos vagyok benne, hogy minden
nő keblére belátást nyert, mivel a szeme nem a szemünket kereste. Össze is
húztam magamon a pulcsimat, aztán Sierrára néztem, aki kihúzta a táskájából a
két névre szóló jegyeket, majd betessékelt minket, s ahogy jól éreztem a
fenekünket megpaskolta, amire átugortam a küszöböt.
Élő zene ment, de ez természetes, nem így
van? Sok vendég volt már bent, s egy srác mindenki közül kitűnt a színes
nyakkendőjével, s ezenkívül egy rövidnadrágot viselt. A pezsgős poharával
felénk indult, majd átkarolta a barátnőmet, aki csókot lehelt az ajkára, majd
neki is csaptak a nyelv csatának. Grimaszolva indultam el tőlük jó messzire. A
konyhában vettem magamnak egy pohár limonádét, ami isteni volt, és még hárommal
ittam belőle.
Már fél óra eltelhetett az érkezésünk óta,
én meg az iváson kívül mást nem igen csináltam. A nappaliban játszottak,
táncoltak, ami inkább lökdösődésnek fellelhetett meg. A merengésem közben
valaki átkarolta a derekamat, amire reflexszerűen csaptam le a kezét magamról,
majd megfordultam, s akkor vettem észre, hogy a srác össze van zavarodva, majd
ahogy rájött, hogy nyilván összekevert valakivel sajnálkozni kezdett én meg
legyintettem egyet. Mondva, hogy nincs semmi baj, mert hirtelen nem tudtam
eldönteni hányadik poharánál tarthat az illető.
- Semmi baj. Mindenkivel előfordult, főleg
ebben a tömegben - kortyoltam bele a már ötödik adag limonádémba. Gondoltam ezzel
vége a beszélgetésünknek, s kínosan távozik a helyszínről, de tévedtem.
Egyáltalán nem jött zavarba, sőt bátorságot láttam a szemeiben, ami tengeri kék
színben pompázott. Szőke haja volt, és ha nem éreznék rajta tömény alkoholt,
akkor még azt is mondanám csupa kedvesség ez a srác, de abban a helyzetben nem
tudtam eldönteni mennyire gondolkodott kanos kamaszként.
- Hogy-hogy egyedül egy ilyen csinos lány,
mint te? - kérdezte rám kacsintva. Bekapcsolt a vészjelzőm, s bármennyire is
jóképű volt, annyira nem akartam ma itt hagyni semmimet. Közelebb lépett
hozzám, amire a kezemet a mellkasához emeltem. Toltam rajta egyet hátra, majd
távolodni kezdtem tőle – Legalább a nevedet áruld el – néztem fel a szemeibe a
kérésére, amiben halvány mosolyt láttam. Talán az tetszett neki, hogy nem adom
neki magamat könnyedén.
- Nem – ráztam meg a fejem, és a
fürdőszoba felé igyekeztem, mivel csak most éreztem meg, hogy a természet
hívogató hangja már ordibál bennem. Miután végre találtam egy szabadhelyiséget,
ami egy kis vécé volt egy mosdó kagylóval, s ez az egész a garázs mellett volt,
ahol már nem sokan ugráltak, mint a heringek. Bezártam magam, majd ahogy
végeztem a tükörben megnéztem az arcom. Kicsit, mintha látszana rajtam, hogy
nem én akartam idejönni.
Egy halvány mosolyt tettem magamra, aztán
a maradék italomat bent hagyva kimentem a helyiségből ki a kertbe, ahol mintha
egy koncertet adott volna le zene pultnál álló hosszú hajú férfi, aki a
dalokért volt felelős, amibe az egész ház beleremegett. Nagyon szerethetik a
szomszédok ezt a Sherlock gyereket.
A medence széléhez mentem, s leültem, hogy
a lábamat bele tudjam mártani. Alig ültem öt percnél tovább már is megtámadott
egy nagy, piros strand labda, amivel együtt egy srác is nekem szaladt, mivel
célja volt elkapnia a labdát. Engem belelökött, a labda velem együtt esett bele
a medencébe. Ijedten tartottam fent magam, majd kimásztam, s elkezdtem
kicsavarni a hajamat. Egy lány jött oda hozzám érdeklődve. Felfedezetem, hogy a
másik kezében a labdát tartotta, és megfordulva visszadobta a többieknek. Rám
mosolygott, miközben én a ruhámat igazgattam, hogy nem csúszott-e fel semmi,
ami pechemre megtörtént, így a testemhez ragadó elázott ruháim vidáman tapadtak
neki a derekamnak.
- Szia. Kathleen Evans. A házi gazda húga
– mosolygott rám kedvesem. A haja középen elválasztva hullámosan estek le
egészen a háta közepéig. Arcával együttérzést mutatott ki, végül folytatta miközben
észrevette, hogy nem készültem fel válaszadással – Gyere, adok valami szárazat
- szólalt meg lágy hangon, majd követni kezdtem.
Az egyik emeleti szobába mentünk, amit
kulccsal nyitott ki. Gondoltam a biztonság kedvéért, hogy ne kerüljön semmilyen
idegen ide. Kivett a komódjából egy rövidnadrágot és egy trikót. Bementem a
szobájához tartozó fürdőszobába. Felöltözve végig néztem magamon az idegen
ruhákban. Ugyanakkorák lehettek a méreteink, mivel minden tökéletesen illett
rám. Minden vizes darabot a fűtőtestre helyeztünk, aztán egy papucsban néztem
fel rá hálásan.
- Köszönöm a segítségedet – feleltem
mosolyogva, és megkönnyebbülten néztem körbe a szobájába. A zene
felhallatszódott tompán, az emberek üvöltése úgyszintén.
- Nincs mit. Nem te vagy az első, aki
beleesik. – Igazította meg a sminkjét, majd újra kiléptünk a szobából.
- Kathleen, ugye? Te lennél Sherlock húga?
– kérdezem érdeklődve.
- Igen, ő rendez minden évben ilyen
partikat, amióta betöltötte a tizenhatot, azóta kihagyhatatlanok ezek az
alkalmak, és mindig hónapokig beszélnek ezekről a suliban, az egyetemen –
mesélte, majd témát váltott – Mindenki csak, úgy ismer Sherlock húga, esetleg Watsonnak
neveznek a regény miatt – aztán lefelé mutatott a lépcsőn – Még nem láttál
semmit, ha csak egy-két órája érkeztél.
- Azt hittem ez csak táncból, kínos
beszélgetésekből, esetleg baklövésekből áll – mentem utána le a földszintre,
hogy tovább figyeljem a többieket.
- Akkor, ahogy gondolom a tesóm partijain
még sosem voltál – kuncogott, ahogy említette nem ugyanolyan program érkezett
most, ami bárhol volt. Versenyek voltak a konyhában, a nappaliban, ami pár
perce kezdődhetett el – Ahogy ítélek, nem nagyon iszol alkoholt – jól tippelte.
Az arckifejezésemből leolvashatta, hogy igaza van. Kimentünk a kertbe, ahol meg
karaoke indult – De szerintem jó hangod lehet.
Kellett jó pár perc mire leesett mit is
akar ez az új ismerősöm, de addig késő volt. Előre tolakodott, majd már fel is
írt a listára. Az ismerős fiú megjelent a színpadon, amire fütyülés és taps
fogadta, aztán elcsitultak, majd beleszólt a mikrofonba.
- Ahogy tudhatjátok nincs buli éneklés
nélkül, szóval akár rossz, akár gyönyörű a hangod megéri egy kicsit élvezni az
életet, mivel úgy is az egész bagázs bekapcsolódik – ezzel egy huhogás után
lement a színfalak mögé. Bemondták az első nevet, vagyis az enyémet. Döbbenten
álltam a tömeg szélén, amit nyilván a lány észrevett, mivel kijött, megragadta
a karomat, aztán felhúzott a színpadra, a mikrofont, pedig a kezembe nyomta.
- Hajrá – suttogta, majd középre lökött,
én meg bátortalanul álltam a sok ember szeme előtt. Kíváncsian néztek rám,
páran kiáltásokkal bátorítottak, aztán elkezdődött a dal. Ismertem, és ez volt
az előnyöm. Meghan Trainor-nak egy nem olyan régi száma, a No. Sok rövidebb
novellámnak ez volt az inspirációm, szóval rongyosra hallgattam, így minden
sorát már kisujjból dúdoltam. Bármikor, amikor úgy éreztem hiányzik a zene.
Vége felé közeledtünk észrevettem egy
pillantást, a házi gazda engem bámult, miközben az utolsó szavakat ejtettem ki
az ajkaimon, majd hatalmas tapsot kapva odaadtam neki a mikrofont, aki egy
lenyűgözött arcot vágott, és megpaskolta a vállam, végül kiment. Kiderült, hogy
ez tényleg egy verseny, ami úgy mond, több díjat is kaphatunk, például: a
legjobb hang, a legszórakoztatóbb, a közönség kedvence. A többi énekest már a
medence széléről néztem, ahova megint kimerészkedtem, de most jobban figyeltem
a körülöttem lévő dolgokra. Két strandpapucsba bújtatott lábat vettem észre
magam mellett, férfihoz tartoztak. Felnéztem, aki leült mellém, és a vízbe
tette a már csupasz lábfejét.
- A húgom ruhái vannak rajtad – közölte
velem ezt a tényt – Jól állnak – tette hozzá az apró bóknak szánt megjegyzését,
vagyis azt hiszem annak szánta.
- Igen. Beleestem a medencébe – húztam el
a számat. A hajamat még vizesnek éreztem.
- Összetettem valahogy – nézett rám
azokkal a csodaszép tengerkék szemeivel – Mond csak mi változott azóta, hogy utoljára
ebben a medencébe pottyantál?
- Tiszta, és kényelmes ruhákat kaptam,
énekeltem egy tömeg előtt az egyik kedvenc számomat – soroltam, végül hívták
Sherlockot valami ügyben, kapcsolatban, de még gyorsan visszafordult hozzám.
Szóra nyitotta a száját, aztán el is húzták abban a pillanatban. Mennie kellett
fegyelmeznie a társaságot. Hirtelen lefújta a bulit olyan három óra körül,
amire csodálkoztam, de biztos korán kell kelnie. Kifelé menet az őrült
barátnőmet kerestem, akit sehol se találtam, s az utcán se találtam a kocsiját.
Elkezdtem pánikba esni, mivel ezzel cserbenhagyott. Összeszedtem a ruháimat,
amik még nem nagyon száradtak meg. Kathleen éppen benn volt a szobájában. Rám
mosolygott, aztán ott hagyva kiszaladt, aztán elindultam lefelé, hogy hazamenjek
a busszal, vagy gyalog, amikor hangokat hallottam meg lentről.
- Mi az, hogy én takarítsam el a bulid
szemetét? – háborodott fel a húga a fiúnak, aki szintén egy kicsit idegesen
válaszolt erre.
- Mivel a DJ-t te szervezted – ezután egy
kis hatásszünet volt – Fizetek neked, ha megcsinálod!
- Felejtsd el! Megyek – csapta be a
bejárati ajtót. Óvatosan lesettenkedtem, hogy elinduljak valahogy haza, amikor
meghallottam az autó hangját, amivel a testvére hajtott el. Ó – gondoltam, s
próbáltam észrevétlenül távozni, de ez nem megy nekem.
- Crystal? - szólalt meg, én meg lefagytam
az ajtóban, pedig majdnem meg volt, s még kimehettem volna, de esetlenül mentem
vissza elé.
- Igen? – kérdeztem – Csak a ruháimért
jöttem vissza, és köszönöm a húgodnak – mosolyogtam rá – Kimosom, és
visszahozom, ígérem.
- Úgy se hordja ezeket. Tartsd meg – állt
fel – Van mivel haza menned?
- Persze, Sierra. – Kinéztem, aztán
sóhajtottam. Lehet, hogy felajánlja a kocsiját, aztán visszahozom délután, vagy
fuvarozna engem - Nincs.
- Hazavihetlek, amúgy is meg kell állnom a
huszonnégy órásnál – sóhajtott, majd kimentünk az autójához – Egy kicsit
messzire ment a parti, nem? – túrt a hajába. Rendben, azt hiszem erre nem
készültem fel, de rájöttem, hogy ha hazavisz, akkor meg tudja hol lakom, és
talán más is alakul, pedig szívesen engedném neki, de nem ilyen könnyen.
- Nem. Hazamegyek. Apukám vár az utca
sarkán. – Hazudtam, de ebben legalább jó vagyok, azt hiszem – Azért köszönöm –
mentem ki előtte – S jó volt a buli.
Ezzel becsuktam az ajtót, és elindultam
kifele, majd jó sokáig szaladtam el a háztól, aztán végül leesett, hogy ezzel
megoldottam a gyaloglást magamnak. Jó pár kilométer állt előttem, és autót se
tudnék valahonnan bérelni, mivel a jogosítványom sincs nálam. Egy óra után úgy
éreztem már, hogy be fogok aludni, s még csak az út felén voltam túl. A cél
előttem lebegett, az ágyam. A pihe, puha takaró és párna, közötte meg a
kiskoromban kapott elefántom, amit nincs szívem kidobni, vele nőttem fel. Már
hajnali fél öt volt, amikor befordultam az utcánkba. Hamarosan fel kell a nap,
és órákkal később anyu is betér a szobámba, hogy felkeltsen. Nem fog neki
menni, aludni fogok, ameddig muszáj. Miután csendesen fellopakodtam a szobámba
az ágyra estem, és rögtön bealudtam, ahogy az arcom érzékelte, hogy jó és ismerős
helyen van.
A szemhéjaim lecsukódtak, és álomba
merültem. Nem akartam semmi mást, csak órákig az álmaimban lenni, de azok a
buli helyszínére vittek, a hatalmas házhoz, ahol most sötét volt, és semmi
nyoma a tömegnek, a szemétnek. Szép volt, és tiszta. Sherlock, pedig ott állt
az ajtófélfának támaszkodva. Kezei összefonódva, majd rám mosolygott, olyan jó
fiúsan, amin azért látszik, hogy lesznek ott rossz tettek is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése