0. fejezet: Colors

Minden nap elgondolkodtam, hogy vajon jól döntöttem-e, amikor belekezdtem egy romantikus regénybe. Minden sora olyan távol áll tőlem, mivel még sosem voltam kapcsolatban, és így is a filmekből, könyvekből van tapasztalatom. Egy kitalált történet, saját karakterekkel viszont nem lehet rossz. Akkor még nem tudtam, hogy mi is lesz a sok munka ára. Hova fogok ezzel kikötni. Merre megyek tovább tanulni a gimnázium után. Az üres fehér papírra meredtem, végül elkezdtem. A szavak egymás után jöttek, s próbáltam valamit összehozni.

"Történelem óra. Az osztálytársaim beszélgetnek, ordibálnak. Én egy levelet írtam éppen a barátomnak, Olivérnek, akivel a kapcsolatunk másfél éve tart. Miközben szép betűkkel írtam neki, az egyetlen fiúnak az életemben, belépett az új tanárunk. Mr. Marcus, 25 éves, és ahogy végig tekintett a termen éreztem a tekintetét magamon. Felnéztem, és minden bonyodalom ott kezdődött el, amikor a csodaszép, kék szemeibe belenéztem. Arcát keretezte a rövid, fekete haja. Az addig írt papírt összehajtogattam, és a mellettem ülő Oly kezébe nyomtam. Leszegtem a fejemet, megszakítva vele a szemkontaktust, majd kinyitottam a füzetemet. A tanár elkezdte az órát. 

Letettem a tollat a kezemből, majd hátradőltem a székemben és a lapra meredtem. A történet elején járok, viszont annyi ötlettel, hogy azokat minél hamarabb bele akartam írni. Bonyodalmakat, cselekményeket, illetve a félre lépéseket. Titkos találkák az osztályteremben az órák előtt és apró csókok az árnyékban. Senki nem látja őket, senki nem kíváncsi rájuk, de mi van, ha egyszer csak pont a barátja jön rá? A hajamba túrtam, és körbenéztem a szobámban, majd felsóhajtottam.  Még egy csomó mindent át kell gondolnom ezzel a könyvvel kapcsolatban.

Mi legyen a vége? Valami váratlan, ami meglepheti az olvasót, és utána napokig agyalhat rajta, miért pont így lett vége. Sose derüljön ki, kit választ, vagy már a történet közepén válasszon? Az eszére vagy a szívére hallgasson? Elvigyorodtam. Újra a kezembe vettem az íróeszközt, s a betűk, a szavak, a mondatok csak úgy jöttek folyamatosan, miközben a háttérben Meghan Trainor, Halsey és Taylor Swift számai mentek le sorjában. Ahogy végeztem több, mint öt oldallal, felnyitottam a gépemet, majd elkezdtem kidolgozni a szereplőket, részletesebben leírni a cselekményeket.

Átadtam magamat az érzésnek, amit a főszerepben lévő nő érezhet, amikor rájött, hogy a tanárába szerelmes, miközben a másik fiút bolondította magába. Idáig jutottam el, mikor anyu benyitott a szobámba, hogy bejelentse: 'Kész az ebéd'. Elmentettem a dokumentumot, és megfordultam a székemben, aztán hatalmas mosollyal az arcomon mentem le az asztalhoz, miközben még mindig a könyvön agyaltam. Apa már a helyén ült, és a kanalát fogva várta a levest, ami paradicsomos volt. A kedvencem. Jó sokáig csendben ültünk, csak az evőeszközök a hangját lehetett hallani, amikor anya megszólalt.

- Apáddal arra gondoltunk, hogy a szünetben elutazhatnánk egy hétre San Diego-ba, ahol találkozhatnánk régi barátokkal és kirándulhatnánk is egyet - mesélte anyukám boldog mosollyal az arcán, mialatt a desszertet fogyasztottuk, én azonban csak vállat vontam.

- Biztos lesz pár új ötlet újabb történetekhez - kacsintott rám apám - Tényleg, megmutatod valamikor a legújabb művedet, amit olyan nagy beleéléssel írtál ma délelőtt?

Elvörösödtem, és megráztam a fejem. Ez az ötlet csak az enyém, és senkivel se kéne megosztanom, kivéve a Worddel, ami mindig nagy barátom volt. Felálltam, hogy kimenjek a konyhából, de mielőtt ezt megtehettem volna, visszafordultam a küszöbnél. 

- Nagyon finom volt, és köszönöm az ebédet - siettem vissza a szobámba, hogy rácsörögjek a barátnőmre, aki kitörő örömmel fogadta a hívásomat. - Elutazunk a szünetben minimum egy hétre San Diego-ba a szüleimmel.

- Remek. Jól hangzik, hogy a családod se akarja, hogy bent üljél a négy fal között a szünidő alatt. S, ha már ez szóba jött, nincs kedved eljönni velem egy buliba ma este? - váltott témát hirtelen.

- Hova akarsz menni? - érdeklődtem, bár tudtam, hogy most is egy házibuliba akar elhívni, amire végül elvisz, mert ha nemet mondok, akkor csak úgy kihúz a házból, ami már előfordult.

- Sherlock bulijába! Öltözz fel, mindjárt ott vagyok. Vigyázz, mert különben a pizsamádban hurcollak magammal, amit én se akarok, mert tudom, hogy még mindig a rózsaszín párduc mintásban alszol. - Ezzel megszakadt a vonal.

A fejemben lezajlott a jelenet, ahogy lerohan a lépcsőn, majd egy gyors csevegés után a szüleivel, bepattan a kocsijába, hogy eljusson hozzánk. Természetesen már alig vártam, hogy friss kávé szagát érezem az autójában, mivel minden iskolai reggelen beugrott a Starbucksba.

Később a gondolataim az esti programra kanyarodtak, ahol részeg fiatalok fognak táncolni a fülledt szobában, illetve a medencébe ugrálni. Az ágyamra dőltem, s felsóhajtottam, hiszen Sierra így is, úgy is eléri, hogy elmenjek. Például a nyári fesztivál.

Ahogy belefeledkeztem a gondolataimba, észrevettem, hogy idő van, vagyis Sierra mindjárt megérkezik, hogy együtt készüljünk a bulira.