Minden nap elgondolkodtam, hogy vajon jól döntöttem-e,
amikor belekezdtem egy romantikus regénybe. Minden sora olyan távol áll tőlem, mivel még sosem voltam kapcsolatban, és így is a filmekből, könyvekből
van tapasztalatom. Egy kitalált történet, saját karakterekkel viszont nem
lehet rossz. Akkor még nem tudtam, hogy mi is lesz a sok munka ára. Hova fogok
ezzel kikötni. Merre megyek tovább tanulni a gimnázium után. Az üres fehér
papírra meredtem, végül elkezdtem. A szavak egymás után jöttek, s próbáltam
valamit összehozni.
"Történelem óra. Az osztálytársaim beszélgetnek,
ordibálnak. Én egy levelet írtam éppen a barátomnak, Olivérnek, akivel a
kapcsolatunk másfél éve tart. Miközben szép betűkkel írtam neki, az egyetlen
fiúnak az életemben, belépett az új tanárunk. Mr. Marcus, 25 éves, és ahogy
végig tekintett a termen éreztem a tekintetét magamon. Felnéztem, és minden
bonyodalom ott kezdődött el, amikor a csodaszép, kék szemeibe belenéztem. Arcát
keretezte a rövid, fekete haja. Az addig írt papírt összehajtogattam,
és a mellettem ülő Oly kezébe nyomtam. Leszegtem a fejemet, megszakítva vele a
szemkontaktust, majd kinyitottam a füzetemet. A tanár elkezdte az órát.
Letettem a tollat a kezemből, majd hátradőltem a
székemben és a lapra meredtem. A történet elején járok, viszont annyi ötlettel,
hogy azokat minél hamarabb bele akartam írni. Bonyodalmakat, cselekményeket,
illetve a félre lépéseket. Titkos találkák az osztályteremben az órák előtt és
apró csókok az árnyékban. Senki nem látja őket, senki nem kíváncsi rájuk, de mi
van, ha egyszer csak pont a barátja jön rá? A hajamba túrtam, és körbenéztem a
szobámban, majd felsóhajtottam. Még egy csomó mindent át kell gondolnom ezzel a könyvvel kapcsolatban.
Mi legyen a vége? Valami váratlan, ami meglepheti az
olvasót, és utána napokig agyalhat rajta, miért pont így lett vége. Sose
derüljön ki, kit választ, vagy már a történet közepén válasszon? Az eszére vagy
a szívére hallgasson? Elvigyorodtam. Újra a kezembe vettem az íróeszközt,
s a betűk, a szavak, a mondatok csak úgy jöttek folyamatosan, miközben a
háttérben Meghan Trainor, Halsey és Taylor Swift számai mentek le sorjában.
Ahogy végeztem több, mint öt oldallal, felnyitottam a gépemet, majd elkezdtem
kidolgozni a szereplőket, részletesebben leírni a cselekményeket.
Átadtam magamat az érzésnek, amit a főszerepben lévő
nő érezhet, amikor rájött, hogy a tanárába szerelmes, miközben a másik fiút
bolondította magába. Idáig jutottam el, mikor anyu benyitott a szobámba, hogy
bejelentse: 'Kész az ebéd'. Elmentettem a dokumentumot, és megfordultam a
székemben, aztán hatalmas mosollyal az arcomon mentem le az asztalhoz, miközben
még mindig a könyvön agyaltam. Apa már a helyén ült, és a kanalát fogva várta a
levest, ami paradicsomos volt. A kedvencem. Jó sokáig csendben ültünk, csak az evőeszközök a hangját lehetett hallani, amikor anya megszólalt.
- Apáddal arra gondoltunk, hogy a szünetben elutazhatnánk egy hétre San Diego-ba, ahol találkozhatnánk régi barátokkal és
kirándulhatnánk is egyet - mesélte anyukám boldog mosollyal az arcán,
mialatt a desszertet fogyasztottuk, én azonban csak vállat vontam.
- Biztos lesz pár új ötlet újabb történetekhez -
kacsintott rám apám - Tényleg, megmutatod valamikor a legújabb művedet, amit olyan
nagy beleéléssel írtál ma délelőtt?
Elvörösödtem, és megráztam a fejem. Ez az
ötlet csak az enyém, és senkivel se kéne megosztanom, kivéve a Worddel, ami
mindig nagy barátom volt. Felálltam, hogy kimenjek a konyhából, de mielőtt ezt
megtehettem volna, visszafordultam a küszöbnél.
- Nagyon finom volt, és köszönöm az
ebédet - siettem vissza a szobámba, hogy
rácsörögjek a barátnőmre, aki kitörő örömmel fogadta a hívásomat. - Elutazunk a
szünetben minimum egy hétre San Diego-ba a szüleimmel.
- Remek. Jól hangzik, hogy a családod se
akarja, hogy bent üljél a négy fal között a szünidő alatt. S, ha már ez szóba
jött, nincs kedved eljönni velem egy buliba ma este? - váltott témát hirtelen.
- Hova akarsz menni? - érdeklődtem, bár
tudtam, hogy most is egy házibuliba akar elhívni, amire végül elvisz, mert ha
nemet mondok, akkor csak úgy kihúz a házból, ami már előfordult.
- Sherlock bulijába! Öltözz fel, mindjárt
ott vagyok. Vigyázz, mert különben a pizsamádban hurcollak magammal, amit én se
akarok, mert tudom, hogy még mindig a rózsaszín párduc mintásban alszol. -
Ezzel megszakadt a vonal.
A fejemben lezajlott a jelenet, ahogy
lerohan a lépcsőn, majd egy gyors csevegés után a szüleivel, bepattan a kocsijába, hogy eljusson hozzánk. Természetesen már alig vártam,
hogy friss kávé szagát érezem az autójában, mivel minden iskolai reggelen
beugrott a Starbucksba.
Később a gondolataim az esti programra kanyarodtak, ahol részeg fiatalok fognak táncolni a fülledt szobában, illetve a medencébe ugrálni. Az ágyamra dőltem, s felsóhajtottam, hiszen Sierra így is,
úgy is eléri, hogy elmenjek. Például a nyári fesztivál.
Ahogy belefeledkeztem a gondolataimba, észrevettem, hogy idő van, vagyis Sierra mindjárt megérkezik, hogy együtt készüljünk a bulira.
Nos, máshová nem tudom írni, chat hiányában, így itt szólok, hogy kész a kritikád! :)
VálaszTörléshttps://robinhoodfanfiction.wordpress.com/2016/05/15/crystal-blog-kritika/
Nagyon szépen köszönöm a kritikádat, és ígérem megfogadom a tanácsaidat! c:
TörlésNincs mit, örülök, hogy segíthettem. :)
Törlés